Nem volt egy egyszerű szülés, 12 óra volt, egyszer mindenképp leírom annak a történetét is, de most inkább az utóélet bosszant. Emlékszem hamar elmúlt a hüvelyi fájdalom,helyette nekem irtózatosan fájt a farok csontom. Végig ott fájt. Ülni alig tudtam rajta és nagyon bosszantott, hogy nekem nem is ott fáj, amit meggyötört a baba, hanem a farok csontom? Komolyan azt hittem el is tört. Aztán rohamosan javult, és hazajöttünk a kórházból. Emlékszem úgy jöttem haza, hogy már alig éreztem odalent valamit, mégis mikor hazaértünk mintha újra kezdődött volna a szülés. Valamiért irtóra fel voltam fújódva, életemben nem pukiztam annyit / bár utólag az lehet a beöntés és a szülés majd utána  a koplalás eredménye /és konkrétan meg kellett állnom, összeszorítni a fogam és mélyen elszámolni magamba, hogy egy ne sírjam el magam kettő ne rogyjak össze. De ekkor még csak levegő távozott, rettegtem mi lesz ha beindul rendesen az emésztésem. Emlékszem egyik este úgy begörcsölt az a rész, hogy a kanapén kutyapózba görnyedve vártam, hogy meghaljak, annyira kétségbe voltam esve, szó szerint a szülési fájdalmakat éltem újra. Hát erről nekem senki nem beszélt, egyszer emlékszem rohantam édesapámnak a kezébe nyomni a gyereket, mert éreztem, hogy jön a fájás és féltem, hogy elejtem közben. Aztán szülés után egy héttel kezdődött a másik kedvenc programom, a pisilési nehézségek. Amúgy is nagyon kivagyok tőle, ha ott van gond, de ez már csak hab volt a tortán. KB így zajlott: pisilni kell? oké, kimegyek, leülök, mehet, de abban a percbe, hogy elindulna, görcsbe rándul az egész rendszer, a falat kaparom és nem megy, igyekszem ellazulni de fáj, majd végre sikerül, hurrá ...pisilunk....és így minden alkalommal. Próbáltam zuhanyzás közbe is akkor kicsit könnyebb volt, mikor rájöttem egy apró trükkre, hátra kell dőlni és akkor könnyebb, fáj de könnyebben megy. Azzal magyarázták, hogy a terhesség végén túl nagy súly, nyomás volt rajta, meg "előre tolódott" és most helyezkedik vissza. Hát jó..ha nekem fáj valami akárki mondhat akármit én nem hiszek el semmit csak irtóra szenvedek. De ez is elmúlt két hét után. Aztán ami persze nem a szülés módjának függvénye a tisztulási folyamat sem éppen leányálom, de őszintén sokkal rosszabbra számítottam, így talán jobban is viseltem, egyszer nem panaszkodtam miatta. Ami zavaró volt, hogy folyamatosan valami váladék mindig tisztult. Nőgyógyász is megnyugtatott ez természetes, a szülés után ki lett mosva betadinnal a hüvely így most állítja vissza a helyes flórát, szuper ez azt jeleni magyarán, hogy 8 hete nem élveztem egy tiszta bugyit sem, mert állandóan tisztasági betét kell. Erre?? Ma még meg is jött, tudom örülni kéne, jól működik a szervezetem, ennek nagyon örülök is, de könyörgöm.... normál tampont alig bírom felhelyezni, mert mintha másképp lenne a hüvelyem belül, megakad, nem abba az irányba megy, nem is értem mi történt odabent. Közben pedig nem elég, mert szivárog mellette, szuper. Comfort mini szó szerint lecsúszik nem jó, szereztem OB supert, hát hogy is mondjam nem esett jól sem fel sem lefelé. Normál mérettel küzdök de érzem zsibbad minden odalent, mintha irtó nagy trauma érte volna. Megvisel. Nagyon. Meg volt már párommal az első szexuális együttlét, semmi gond nem volt, fellélegeztem, erre tessék. Erre sem készített fel senki, hogy ennyire szétroncsolódik ott lent minden, eleve valahogy máshogy áll az egész bejárat körüli rész, de belül sem találom magam "otthon". Meg kell szoknom, tanulnom újra a testem. És akkor mai napig azon gondolkozom megérte-e?? Sokan mondják milyen büszkék, milyen szuper vagyok, ezzel ismerik el az anyaságot, de hosszú távon több kárt okozott, mint a pillanatnyi büszkeség, hogy igen, megszültem és természetes úton